Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Hús(s)ok(k) a  filmművészetben

Önmagában a hús szó hallatán egy normális ember általában nem asszociál az emberi bőrre.

Mégis: ma már szinte azt mondhatjuk: kénytelen megtenni ezt.

 A tévé, az internet  és minden médium ontja magából a szabadosságot, a hanyatlást,  a gátlástalanságot, a  szexet. Felfokozott iramú életünkben gyakran olvasgatunk a neten pihentetésképp,  de már lassan lehetetlen nem észrevenni: a média, a képernyő  igencsak igyekszik „visszanevelni” bennünket  ösztönlényekké. Hiszen  képekkel oly’ könnyedén rabul ejthető a néző.  Soha nem volt még akkora direkt manipulációnak kitéve az ember, mint manapság. A valóságshow-k ordenáré magamutogatása, minden életfunkciót nyersen tálaló, az arcunkba csapó megmutatása ennek a csúcsa. A test öncélú mutogatásának másik fő területe a reklám, ami a testi szükségletek azonnali és feltétlen kiszolgálását ( azaz a fogyasztást) helyezi a középpontba. Abban a világban, amelyben a test a szellem, a lélek, a belső értékek elé tolakodott, az önmegvalósítás életprogramja, ha egyáltalán szóba kerül, a testi szükségletek és élmények területére redukálódik.

De vajon miért is olyan vonzó a hedonizmus, és miként reagálnak  az érzékeny  lelkületű filmrendezők az értékválság problematikájára?

A filmesek egy része előszeretettel foglalkozik a ki/elvonulással, pótcselekvésekkel mint társadalmi jelenséggel. Az alábbiakban erről ejtek pár szót.

A japán kultúra egyik legfontosabb eleme az európai szemmel szokatlan, különlegesnek ható japán írás. Peter Greenaway Párnakönyv című művében  a főszereplőnő szenvedélye a kalligráfia, a művészi kézírás, apjától tanulta a szakmát és kedvelt időtöltése az emberi test betűkkel való festése, később pedig már szexuális kivirágzása idején  mások által a saját testére való festés művészi aktusának átélése. Az írás és az emberi test esztétikailag eggyé, egy minőséggé válik, és akkor válik csak igazán azzá, amikor Nagiko, a főhősnő megismeri a szerelmet.  Az írás ebben a kontextusban mindazt kifejezi, ami átélhető és azt is, ami csak elgondolható, így válik a filmben az önkifejezés mellett a szabadság, a teljesség tökéletes szimbólumává éppúgy, mint a  szerelmi beteljesedés attribútumává. Mi sem jelezhetné az írás tiszteletét jobban, mint amikor egy  jelenetben a kádban ülve Nagiko felírja az előtte lévő tükörre a következő mondatot:”Bánj velem úgy, mint egy lappal egy könyvben.”

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

A szeretett személlyel szembeni birtoklási vágy azonban odáig fajul, hogy szerelme halála után Nagiko könyvet készíttet annak bőréből. Greenaway nem rest megmutatni, mily természetességgel képes a lány megtenni az ehhez szükséges lépéseket.  Felvetődik a kérdés, hogy miért szükséges itt a morbiditás ábrázolása?  Színtiszta ragaszkodás lenne a nő motivációja vagy ez már az elméje megbomlásának eredménye? Létezik-e olyan vonzalom, mely a halál után képes ilyen formában is továbbélni? Különös, hogy ez az egyébként rendkívüli szépérzékkel megáldott rendező mennyire vonzódik a morbiditáshoz (ez más filmjeiben is megfigyelhető) , de a végeredmény e filmnél inkább giccses semmint művészi, mivelhogy felmerül a gyanú, hogy az érzelmek túlcsordulásának fitogtatása itt nem más, mint öncél.  A művészet azonban sosem válhat öncélú szépelgéssé, mert abban a pillanatban „meghal”. Greenawayt (ahogy több más rendezőt is) vonzza a dekadencia, s mivel a japán kulturális világban, - elsősorban a színházon belül,- is dominál ez a fajta szemlélet, valószínű, hogy nagy hatással volt rendezői ténykedésére. Kitűnik ez a rendkívül kifinomult hangulatú, színes „japán legyezős” képi világból, amit a Párnakönyvben láthatunk.

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

A Párnakönyvhöz hasonló lelki folyamatokat bemutató, de jóval visszafogottabb az A virággyűjtő (1983) című Paul Cox-film, ahol egy elmagányosodott férfit láthatunk. A magány, az elfojtott gyerekkori kisebb-nagyobb traumák eredményének tűnik, végső börtön az átélője számára. Nincs belőle menekvés, a külvilágnak csupán szemlélője ő, nem pedig részese. Tisztán a szépségnek akar élni, a magához elhívott lányt is csak ruhája levetésére kéri, hogy félig sötétből, mintegy vojőr (leselkedő, megfigyelő) módon szemlélhesse őt virágokkal díszített, arisztokratikus hatású nappalijában. Mindez, úgy érzi, elegendő számára. Nem tudjuk, mire elegendő, mert nem ismerjük meg a motivációit, nem ismerjük meg az ő belső valóságát. Senki sem kerülhet közel hozzá, még mi sem, a nézők.  Csak nyomasztó magányát érezzük, mely egyébként pont ettől, pont a visszafogott színészi játéktól oly erős hatású. Viselkedésének ellenpontja a vetkőző nő, aki azonban kiteljesedik barátnője oldalán. A film végén a férfi is, (akárcsak Nagiko) drasztikus, bizarr megoldással vezeti le feszültségét, amikor egy szoborba rejti a hölgy festő barátját, akit féltékenységből megölt. Központi szerepe van itt az erkölcs sérülésének is, amely abszurd  módon a szoborba rejtéssel van hivatva orvosoltatni.

John Lennon, - aki elsősorban zenészként, a legendás Beatles együttes tagjaként ismeretes , de képzőművész is volt,- azt mondta:

Szerintem az alapvető dolog, amit senki sem kérdez meg, az az, hogy miért nyúlnak az emberek a drogokhoz, alkoholhoz (…) . Valami baj van a társadalommal, amitől annyira nagy nyomás nehezedik ránk, hogy nem tudunk benne élni anélkül, hogy védekeznénk ellene.”

Ahogy a Párnakönyv főhősnője saját testére íratott, intim és érzékeny módon átadva magát az érzékiségnek, az maga volt a menekülés, elvonulás egy emelkedettebb szellemiségű világba, egy olyan világba, ahol szeretet van, tisztelet és megbízhatóság, nem pedig a kegyetlen, érzéketlen társadalom nyomása. A virággyűjtő is próbál menekülni, de csak látszólag ér el a megnyugvásig a film végén, a tökéletes látvány, műalkotások, szobrok csak ideiglenes örömforrást adhatnak, nem helyettesítik a valódi emberi közelséget, szeretetet.

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

A hedonizmus, a gátlástalan életélvezet és az emberi testet kalligrafikus írásjelhez  hasonlító esztétikus megközelítés között látszólag éles ellentét van, de ez a különleges paradoxon az emberi test és lélek egyediségéből adódik (a többi földi teremtényt tekintve). „Egymásnak feszül” az intelligens, szépségre fogékony ember és az „állatias ember”, az ösztönlény . Normál, egészséges esetben ez a két véglet egyensúlyi állapotban van az emberben. Amikor azonban valamiért képtelenség beilleszkedni a társadalomba, az egyén kompenzál, s ez beteges méreteket ölthet.

A művészfilm kategóriájában a testkultusz leginkább a fogyasztói hedonizmus területén mutatkozik meg. A hedonizmus valaha az örömelvű életfelfogást, az élet és a természet szeretetét, élvezését jelentette, ma a posztmodern fogyasztói társadalom értékválságát, a hanyatló Róma korára emlékeztető dekadenciát fejezi ki.

A tomboló individualizmus velejárója a magány, az elidegenedés, a perspektívátlanság és a különféle neurózisok. A mai kapitalizmus dinamikájából hiányzik az állandóság, a stabilitás, a folyamatos önazonosság életérzése.   A puszta létfenntartásért folytatott küzdelem az állandó változás és a változásokhoz való alkalmazkodás játékterében zajlik. A piaci társadalom igényei a munka, a szakma, a lakóhely vagy akár az élettárs, a barátok folytonos változtatását kényszeríthetik ki. Ilyen körülmények között tömeges jelenség a labilis identitás vagy az identitásvesztés. Ami marad, az gyakran az egoista élményhajszolás és a reklámok által folytonosan szított fogyasztásvágy és vásárlási őrület.

 A magány és az elidegenedés által fenyegetett Én tehát az önmegmutatás és a vásárlás eszményített aktusaival vigasztalódik. Ám ez nemcsak örömforrás, hanem kényszer és pótcselekvés is számára. Christopher Lasch amerikai szociológus szavaival élve: „ Az elharapódzó tompaságból és szellemi sivárságból a külső látszattól uralt társadalom a fogyasztási kultusz bódulatának pótkielégülésébe tántorog.”

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

Már minden finomkodás és sallang nélkül direkt módon koncentrál a húsra mint a mértéktelen fogyasztói társadalom legérzékletesebb jelképére  a test = hús témakör klasszikus filmalkotása, Marco Ferreri „A nagy zabálás" (1973) című opusa. A történet négy barát életének néhány napjáról szól. A jólszituált értelmiségiek azért látogatnak el egyikük vidéki házába, hogy ott halmozottan elégíthessék ki valamennyi kifinomult fogyasztói vágyukat. A filmben a hús mint fogyasztandó táplálék és mint (női) test is főszerephez jut.   Az élvezetek megkomponált együttese azonban öncélú zabálássá, naturális örömhajszolássá fajul. A film hősei maguk is érzik, ahogy a lealacsonyító, önpusztító vágykielégítés elhatalmasodik rajtuk, de nem tesznek semmit végzetük elkerülése érdekében. A fogyasztói dekadencia halálraítéltjeiként várják sorsuk beteljesülését.

A film képi világát tehát a hús-metafora uralja. A nők húst fogyasztanak, miközben őket is (szexuális értelemben) fogyasztják. A „szellem nélküli” testek az őket felépítő húsmennyiséggel azonosulnak. A rendező szerint a film: „a test mozija", „élettani mozi".  

A filmben az ember elállatiasodásának problémája nem választható el a fogyasztói civilizáció uralkodó értékrendjétől, illetve eme értékrend válságától. A mű félreérthetetlen szimbolikája éles társadalomkritikát hordoz: a későpolgári társadalom emberét a mindent eluraló fogyasztás kultusza elkerülhetetlen pusztulásba taszítja.

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

Ferreri újabb hasonló tárgyú filmje „A hús" (1991) a szexualitás, a testi élvezet és birtoklás problematikája körül forog. A történet szerint a főhős és a szeretője között nem létezik harmónia.  A férfi célja nem a meghitt kapcsolat, a szeretet vagy a megértő kommunikáció, hanem a vágyott nő akadálytalan birtoklása. Az abszolút birtoklást azonban végül csak úgy látja megvalósíthatónak, ha megöli a nőt, és testét feldarabolva a mélyhűtőben helyezi el.

A film hőse tehát életének vágyott értékeit, céljait nem a kreatív tevékenységben, az emberi kapcsolatok építésében keresi, hanem a testi élvezet kisajátításában és a testi birtoklás kizárólagos megvalósításában.

A „nagy zabálást" mint uralkodó élményt - ugyancsak az erotikum és a romlás, halál élményével vegyítve - fedezhetjük fel Peter Greenaway filmalkotásaiban is. Greenaway filmes világában a Falstaff-szerű férfihősök a testi élvezetek birodalmában elmerülő, nem éppen szimpatikus figurák. Jellemzőjük, hogy a legkülönfélébb vegetatív örömök és naturális élmények töltik ki az életüket, de hedonizmusuk impotenciával, gonoszsággal, gyilkos ösztönökkel jár együtt. így nem véletlen, hogy a környezetükben élő nők fellázadnak ellenük és változatos módszerekkel elpusztítják őket.

A „Számokba fojtva" című filmben a testiség, az élvezet, az erotikum nem a felhőtlen, kellemes élmények körébe tartozik. A dekadens hangulatot a vegetatív létezésbe süllyedt hősök mellett a természet gazdag vegetációja, a fű dús zöldje a rothadó gyümölcsök erjedt világa hordozza. Greenawaynél a víz nemcsak az élet, az újjászületés, a megtisztulás szimbóluma, hanem a cselszövések, a halál metaforája is (olykor posványos, algás is). A hedonizmus és a pusztulás összekapcsolódása a filmjeiben természetes, szinte magától értetődő módon megy végbe. A hősök elébe mennek saját végzetüknek.

hússprint Peter Greenaway Marco Ferreri Paul Cox Párnakönyv A virággyűjtő A nagy zabálás A hús A szakács a tolvaj a feleség és a szeretője Számokba fojtva művészfilm társadalomkritika filmelemzés

„A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője" című műben az evés már nem csupán szertartás (mint Ferreri Nagy zabálásában), hanem állatias, groteszk, sőt undorító cselekedet. A mértéktelen, folytonos zabálási folyamat gyakran végződik hányással, vagyis az evéstől való átmeneti elundorodással. Az étel a halál szimbólumává válik. A filmben elhangzik: „ Minden ember szeretne megszabadulni a haláltól. Az az étel, ami sötét vagy fekete, az maga a halál." A film hősei mindent esznek, ami egyáltalán ehető, mígnem eljutnak a legextrémebbig: a megsütött embert is elfogyasztják.

Megjegyzendő, hogy Ferreri és Greenaway esztétikai értékteremtő készsége vitán felül áll, mindketten esztétikailag öntörvényű művészi világot hoznak létre. Külön elemzést igényelnének műveiknek komplexen, érzékenyen megrajzolt nőalakjai. Ferreri hősnői élni és meghalni is segítenek a férfiaknak, különleges erejük és képességük van az élethez és a túléléshez. Greenaway gondosan kidolgozott, különös arcú és kisugárzású nőalakjai csak a filmes látványvilág sajátosan megszerkesztett, pontos konstrukciójában nyerik el jelentésüket.

Az egyébként eredetileg Képzőművészeti Egyetemet végzett Greenaway és Ferreri mellett más filmrendezők is szívesen beemelik művészi célzattal, egyfajta ébresztgető -sokkolásos módszerrel az emberi testet mint tárgyiasult metaforát, húst a filmművészetbe.  Vélhetően ezeknek a szélsőséges filmjeleneteknek a szükségességét  az ellustult, érzéki örömforrásokra koncentráló modern ember indokolja. A filmrendezők talán úgy érzik, arra van szüksége a mai kor emberének, hogy valaki ily módon felrázza őt szellemi tespedéséből, és ráébressze arra az evidensnek tűnő tényre, miszerint a boldogságot nem lelhetjük meg léha, kicsapongó életmóddal, korlátlan hedonizmusban tengődve. Több tudatosságra lenne szükség és még több önismeretre, melyet azonban nem lehet elsajátítani önismereti kurzusokon, csakis valódi önvizsgálat és felelősségvállalás által.

De vajon tényleg célravezetőek ezek a drasztikus filmbeli tartalmak, erős, gyakran undort keltő képek? Elér-e a célközönségig a mondanivaló vagy továbbra is egy szűk réteg kedveltjei maradnak ezek a művészfilmek?

Véleményem szerint , hogy szélesebb társadalmi rétegek is odafigyeljenek a művészi igénnyel készülő filmekre, talán nem ilyen szintű gyomorforgatóan erős vizuális sokkolásra volna szükség, mert ennek köszönhető, hogy a legtöbb ember általánosít, és azonnal legyint, ha ilyesféle moziról van szó, és már el is megy a kedve attól, hogy elgondolkozzon a miérteken.  Pedig  a művészfilmek repertoárja széles, így egészen bizonyos, hogy mindenki találna neki tetszőt közöttük, ha szánna rá némi figyelmet. Én mindenkit arra buzdítanék, hogy legyen nyitott, ez viszont semmiképp sem azt jelenti, hogy magára kell erőltetnie, amit nem bír a gyomra.

írta: Bodács Judit

Felhasznált irodalom: Dr. Bodács Emil: A testkultusz mint értékválság korunk filmkultúrájában

(Minden jog fenntartva!)

Ha tetszett az írásom, kérlek olvasd el a többi blogbejegyzéseimet is:

http://filmeknagyjai.reblog.hu/a-maszkok-hatalma-es-a-vagyak-ive

http://filmeknagyjai.reblog.hu/mas-allapotbanavagy-a-tarsadalom-szamkivetettjei

http://filmeknagyjai.reblog.hu/marilyn-az-entellektuell

http://filmeknagyjai.reblog.hu/filmerzes

Tovább

Marilyn, az entellektüell 

Ugye csodálkozol most, hogy elolvastad a címet, kedves Olvasó?

Marilyn Monroe lenne az? - ugrik fel a szemöldököd, és talán arra gondolsz, ez nevetséges. Hiszen úgy érzed, tudod, vagy legalábbis sejted, milyen volt ő, hogy ki volt ő.

Vagy mégsem?

Lássuk, miképpen próbálta ő megismerni saját magát:

A Farrar, Straus & Giroux kiadó gondozásában, Fragments (Töredékek) címmel megjelent 2010 októberében egy különleges könyv.  Intim feljegyzések, levelek, fényképek , sőt még versek is fellelhetőek ebben a műben, leírások Marilyn  kapcsolatairól és idézetek is szeretett olvasmányaiból.

Marilyn Monroe ugyanis szívesen művelődött időnként otthoni magányában. Személyes könyvtárában több ezer könyvet gyűjtött össze, többek közt Dosztojevszkij, Hemingway, Milton és Kerouac írásait. Ennyire intellektuális beállítottságú lett volna? Bizony úgy tűnik, volt egy ilyen oldala is a személyiségének. Talán Arthur Miller is észrevette, s emiatt is figyelt fel rá.

Amikor nem forgatott, a UCLA-n esti tagozaton hallgatott irodalmat és történelmet. 

Marilyn annak idején eredetileg színész tanárára, Lee Strasbergre testálta hagyatékát, ám csak jó pár évvel később özvegye, Anna adatta ki azokat. Végre bepillanthatott a nagyvilág Marilyn egy valóságosabb személyisége mögé, melynek következményeképpen megcáfolódott jópár tévhit és olvasás közben kirajzolódik egy senki által el nem ismert komoly,  önreflexív jellem.

„Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek! „

A színésznő gyerekkorától egészen haláláig írta ezeket a feljegyzéseit, a spirálfüzet lapjaitól a Waldorf Astoria levélpapírjáig mindenfélére. A könyv tartalmaz még egy hosszabb írást első férjéről, James Doughertyről, feljegyzéseket a színész szakmáról és egy levelet, amelyet Monroe Lee Strasberg rendezőnek címzett. Anna szerint "minden kapcsolatáról van feljegyzés".

film Marilyn Monroe Marilyn intellektuális énje Marilyn versei pszichiátria intim feljegyzések könyv szexszimbólum elmegyógyintézet színművészet

 „ Krisnek – szept. 9. – emlékszem, valahogy – mama próbált rávenni arra, hogy menjek szórakozni, mivel érezte, hogy túl magamnak való vagyok. Még a kegyetlenséget is meg akarta nekem mutatni a nőkkel szemben. Tizenéves voltam ekkor. Cserébe megmutattam neki a ragaszkodást.”

Marilyn elhagyta Dr. Hohenberg-et 1957 tavaszán, Dr. Marianne Kris pszichiáter lett az orvosa.

Mindig félt, hogy ő is elmegyógyintézetben végzi, ahogy az anyja. Megdöbbentő, hogy végülis Kris jóvoltából tényleg bekerült egy bizonyos időre egy ilyen helyre. Hihetetlen, amilyen bánásmódról beszámol, s elkeseredetten próbált kitörni onnan.

1960. november. 11-én bejelentették válásukat Arthur Millerrel.

Három hónappal később Kris „védőszárnyai alatt” érzelmileg teljesen felőrölve érkezett a New York Hospital-Weill Cornell Egészségügyi Központba.

film Marilyn Monroe Marilyn intellektuális énje Marilyn versei pszichiátria intim feljegyzések könyv szexszimbólum elmegyógyintézet színművészet

Némi pihenőidőt készült eltölteni itt, továbbá az is cél volt, hogy kezeljék az álmatlanságát, de ehelyett rémálom volt az a három nap, amit bent töltött. A zárt osztályon minél többet kiabált, sírt, annál nyilvánvalóbbnak vették, hogy elmebeteg. Kényszerzubbonnyal fenyegették, és erőszakos fürdőket kapott. Március 1-jén és 2-án, 1961-ben Marilyn írt egy  rendkívüli, hat oldalas levelet Dr. Greenson-nak, melyben élénken írja le megpróbáltatásokat:

" Nem volt empátia a Payne Whitneyben - nagyon rossz hatással volt rám, hogy betettek egy nagyon zavart , depressziós betegek számára való „cellába" (úgy értem, cement blokkok , meg minden)  - hogy úgy éreztem mintha valamiféle börtönben lennék egy olyan bűncselekményért, amit el sem követtem. Az embertelenség , amit ott találtam, archaikus volt ... minden lakat alatt volt... az ajtók ablakok, így a betegek is folyamatosan láthatóak voltak, továbbá, az erőszakos  jelölések továbbra is ott voltak a falakon a korábbi betegektől.) "

Nem telefonálhatott , de ki akart jutni. Akkor  jött az az ötlete, amit a Don ’t Bother to Knock c. filmje ihletett. (Ebben a filmben egy pszichésen zavart bébiszittert alakít)

Felemeltem egy könnyű széket a földről, és szándékosan nekivágtam az üveghez. Nagy csörömpölés támadt. Egy kis darab üveget akartam szerezni. Felemeltem egy kis üvegdarabot a földről és csendben leültem az ágyra, így vártam, hogy jöjjenek. Amikor bejöttek, így szóltam hozzájuk: „ Ha maguk úgy bánnak velem, mint egy őrülttel, akkor én is úgy fogok viselkedni, mint egy őrült.”

Azzal fenyegetőzött, hogy megvágja magát, ha nem mehet ki, de

mi sem állt tőlem távolabb ebben a percben, hiszen tudja, Mr. Greenson. Én színésznő vagyok, soha nem akartam kárt tenni magamban. Emlékszik, amikor megpróbáltam megölni magam, nagyon óvatosan csináltam(legalábbis úgy éreztem akkor), tíz Seconalt és tíz Tuonalt vettem be .”

Nem is olyan hihetetlen, amit állít, hiszen úgy vélte, hogy

Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.”

film Marilyn Monroe Marilyn intellektuális énje Marilyn versei pszichiátria intim feljegyzések könyv szexszimbólum elmegyógyintézet színművészet

Végül Joe DiMaggio hozta ki onnan.

A könyvből az is kiderül, hogy talán némileg megérezte halála előtt a személye ellen szőtt összeesküvéseket is. Peter Lawford, John F. Kennedy sógora volt az utolsó, akivel telefonon beszélt. Így ír róla egy széljegyzetben egy szép, zöld gravírozott olasz naplóban (feltételezik, hogy 1956 körül) ahhoz a listához csatolva, mely  emberekben megbízott és akiket szeretett:

„ Az utóbbi időben az erőszak, a félelem érzése van bennem, hogy Peter Lawford esetleg ártani fog nekem, megmérgez stb.   – furcsa pillantása, furcsa viselkedése -  valójában, úgy hiszem, tudom, miért maradt ilyen sokáig – rám akart ijeszteni – semelyik személyes barátságom (és bánásmód) sem rémített meg az utóbbi időben, kivéve őt - nagyon kényelmetlenül éreztem magam  a társaságában máskor is – az igazi ok, ami miatt tartottam tőle, hogy azt hittem, homoszexuális – nem úgy, mint akit én szeretek és tisztelek és csodálok (Jack), aki, én úgy érzem, úgy érzi, van tehetségem, és nem lenne féltékeny rám, amiért nem igazán akarok  önmagam lenni, míg ellenben Peter nő szeretne lenni - méghozzá olyan, mint én - úgy gondolom.”

Jack valószínűleg Jack Cole, a táncos-koreográfus, aki összebarátkozott Marilynnel és tanára volt a Szőkék előnyben, és a Nincs olyan biznisz, mint a showbiznisz c. filmekben. (Nem lehetett "Jack" Kennedy, mivel csak öt évvel később találkoztak.)

És aki még mindig úgy véli, öngyilkosság vagy véletlen altató-túladagolás ölte meg Monroe-t, megismerheti  a könyvből, milyen optimista volt ezekben az időkben,  sokat erősödött a saját magába való hite. Hitte, hogy képes lesz végre a saját lábára állni. De sajnos, nem maradt rá ideje.

film Marilyn Monroe Marilyn intellektuális énje Marilyn versei pszichiátria intim feljegyzések könyv szexszimbólum elmegyógyintézet színművészet

Marilyn egyik-másik versét az teszi különlegessé, értékessé, hogy van bennük egy kegyetlen, groteszk  felhang, s eképpen erős érzelmi töltettel bír. pl. Ne sírj, kicsim...   Ettől már igazi költő volt Marilyn? Izgalmas kérdés, döntsétek el ti, kedves Olvasók...

MARILYN MONROE VERSEI  

(ford.: Jónai Zs. Balázs és jómagam, azaz Maléna)


[SEGÍTS SEGÍTS]

Segíts segíts
Segíts érzem ahogy az élet egyre közelít felém
mikor nem akarok mást csak meghalni

(az eredeti fordítást javította  – Maléna)


[HELP HELP]

Help help
Help I feel life coming closer
When all I want to do is die.

[TUDTALAK VOLNA SZERETNI]

Tudtalak volna szeretni
De hiába szóltam
Te mégis elmentél
Visszajöttél de már késő
A szerelem csak kihűlt szó. 
Emlékszel?


[I COULD HAVE LOVED YOU ONCE]

I could have loved you once
and even said it
But you went away,
When you came back it was too late
And love was a forgotten word.
Remember?



[NE SÍRJ KICSIM]

Ne sírj kicsim
Ne sírj
Én foglak és őrzöm álmodat
Csitt csitt
Úgy teszek mintha
Nem lennék a halott anyád.



[DON'T CRY MY DOLL...]

Don't cry my doll
Don't cry
I hold you and rock you to sleep
Hush hush
I'm pretending now
I'm not your mother who died.

[ÉJSZAKA AZ ÉJSZAKÁBAN]

(fordította: Bodács Judit)

Éjszaka az éjszakában

megnyugtató

a sötétség

friss levegő érkezik

s valami megváltozik

Az éjnek szeme nincsen

ahogy senkinek sincsen

szünet

kivéve az Éjt magát.

[NITE OF THE NITE ]

Nite of the nite

Soothing

Darkness

Refreshes

Air

Seems different

Night has no eyes nor no one

Silence

Except for the night itself

Kérlek, ha tetszett az írásom, olvasd el a többit is:

http://filmeknagyjai.reblog.hu/a-maszkok-hatalma-es-a-vagyak-ive

http://filmeknagyjai.reblog.hu/filmerzes

http://filmeknagyjai.reblog.hu/mas-allapotbanavagy-a-tarsadalom-szamkivetettjei

Tovább

filmeknagyjai

blogavatar

Filmekről, filmszínészekről fog szólni ez a blog, remélhetőleg mindenki megelégedésére.