írta: Bodács Judit

(Minden jog fenntartva!)

 Csend van.

Várnak.  

Szelíden megbújnak valahol.

Arra várnak, hogy megérezzük a bennük szunnyadó erőt, finomságot, karizmát, borzongató különcségüket.

Elveszettek ők, mint a magányos emberek.

Itt az ideje, hogy felfedezzük őket, s ezért írtam hozzájuk egy kis ajánlást. Mindegyik gyöngyszemet azonos szempontok alapján vizsgáltam meg egy kicsit közelebbről. Igyekeztem minél elfogulatlanabbul , minél objektívebben jellemezni az alkotásokat. Némelyik jellemzés rövidebb, más hosszabb, kérlek, légy türelmes, kedves Olvasó! Amelyik film felkelti az érdeklődésedet, noha nem biztos, hogy könnyű lesz fellelni, ne hagyd magad, mert megéri ráérezni a komolyabb mondanivalójú filmek izgalmas világára, a lelki utakon történő rejtelmes barangolásokra! Ráadásul találsz az ajánlataim között vidámabb darabokat is.

De csitt! 

Hangolódjunk... 

A csenden túl (1997)

melodráma

•    a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: egyfajta belső, lelki-szellemi érését követi    a  szereplőknek, néhol  visszaemlékezésekkel az időben

 -    a dialógusok minősége:  magas szintű, egyedi: a gesztusok, mimika itt jóval nagyobb hangsúlyt kap a siketségből adódóan. A siketek és a hallók különbözőségéből adódó kommunikatív nehézségeken túl felsejlenek előttünk az élet igazán lényeges összetevői.

• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: Nagyszerűen eltalált, ahogyan a rendező beemeli a művészet síkjait (az állóképek színei is érzékeltetik), magát a dilemmát, hogy milyen szempontok szerint is viszonyuljunk belső világainkhoz.
  A film emellett dicséretes módon kísérletet tesz annak a ténynek a megvilágítására, miszerint aki fogyatékkal él, éppoly' normális , mint bárki más, sőt, a szokványostól eltérő látásmódja miatt kifinomultabb lelkivilága is lehet.
• a színészek játéka, hitelesség: bámulatos
• a történet követhetősége: közepes nehézségű
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Lehetséges-e siketek és hallók kölcsönös tiszteleten alapuló együttélése?- Lehet-e teljes életük a siketeknek, illetve teljesebb-e az ő életük a hallókénál? – A szeretet és elfogadás ereje elég-e, hogy átsegítsen  a  kríziseken és hozzájáruljon a magasabbrendű megértés és boldogság eléréséhez?

Babuci (1956)

dráma

•  a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  lineáris, fokozatos- de kétséges a végső katarzis
• a dialógusok minősége:  míg a szituációk vibráló feszültséget árasztanak, a dialógusok általában nem elég izgalmasak ,gyengébbek a vártnál
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: társadalmi és személyes problémák kifejezése jellemző elsősorban metaforákkal pl.ház, baba, kiságy
• a színészek játéka, hitelesség: a színészek erőteljesek, kiemelném Karl Maldent.
• a történet követhetősége: nehéz
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Mik a személyiség esélyei egy tudatlan , beszűkült látásmóddal bíró környezetben? –  Lehet-e az infantilizálódás megoldás?

A rajzoló szerződése (1982)

Dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: leginkább a kitűnő zene tagolja a filmet, meglehetősen komótosan alakulgat a történet
• a dialógusok minősége: kiemelkedő szintű, jellemzőek a metaforák, ez nehezítheti a megértést, esetleg nem árthat előtte utánanézni, mi-mit jelent a rendező „ szótárában”
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: egészen különleges élvezet szemünknek, amit az ezzel a filmmel a filmes világba „berobbanó” Peter Greenaway elénk tár - lenyűgöző  barokkos hangulatú művészi képi világ,  groteszk, humoros elemekkel s némi pajzánsággal ;

      külön figyelmet érdemelnek a történéseket kísérő vizuális jelképek pl.a víz

• a színészek játéka, hitelesség: nem lehet rájuk panasz, remekelnek, megjelennek az emberi jellemhibák: önelégültség, képmutatás stb.
• a történet követhetősége: ennél a filmnél bizony itt is akadhatnak nehézségek
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.: - Mi  valóság és mi látszat? - Mi az, amit megismerhetünk és mit nem? Kiismerhető-e az emberi természet?

Ki megy a nő után?(1972)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  lassan bomlik ki a mondanivaló, ám ez csak segíti a ráhangolódást a filmre
• a dialógusok minősége: a párbeszédek könnyen érthetőek, igaz, a lényeg nem a szavakban rejlik ennél a filmnél, hanem a mozdulatokban és a  tekintetekben
• képi megjelenítés,atmoszféra-teremtés: érzékeny, szép zenei aláfestés segíti a fontos tartalom eljuttatását a nézőhöz, egyszerűség és különlegesség jellemzi hangulatát
• a színészek játéka, hitelesség: Mia Farrow ártatlansága, kisugárzása és őszinte játéka viszi a filmet, de a  többiek is hitelesek
• a történet követhetősége: jól követhető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.: - Okosan szeretjük párunkat? -Odafigyelünk-e rá a hétköznapokban?

Megkövült erdő (1936)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  átlagos vagy kicsit lassabb, lineáris vonalú
• a dialógusok minősége:  költői, ábrándos, filozofikus
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  a kopár kietlen helyszínt a szereplők képzelete,vágyai és intellektusa ellensúlyozza,
• a színészek játéka, hitelesség: a színészek viszik a filmet, a sztárok nélkül nem sokat érne ez a film,így viszont igazi gyöngyszem!
• a történet követhetősége: könnyű
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - A megismerésben a cél számít vagy a folyamat?- Mi az élet értelme?

Harvey (1950)

Vígjáték

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  átlagos,” kényelmes” ütemű, lineáris-fokozatosan kirajzolódik előttünk a barátságos főszereplő megdöbbentően humánus,kivételes jelleme,mely előtt „meghajolunk”,ha megértettük lényegét
• a dialógusok minősége:  finom,groteszkbe hajló humor, tragikomikus párbeszédek, remek forgatókönyv
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: feszültség és könnyedség páratlan keveréke  a témából fakadóan keletkezik: egy kedves, végtelenül szimpatikus és jóindulatú „bolond” együttérzést vált ki a nézőből, miközben megmosolyogtat
• a színészek játéka, hitelesség: James Stewart zseniális, érzékeny alakítása viszi a filmet
• a történet követhetősége: könnyű
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz?- Milyen aspektusból figyeljük az életet?- El tudjuk-e(kell-e) fogadni feltétel nélkül azt, akit szeretünk, olyannak ,amilyen?

A vágy villamosa (1951)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  lassú
• a dialógusok minősége: Tennessee Williams remek forgatókönyve kiváló alap, számos metaforával,melyekre figyelni kell,mert többletjelentéssel bírnak pl. a főszereplőnő (Blanche)gyakran mondja, hogy fürdésre vágyik és hosszasan fürdik is többször=erkölcsi megtisztulásra vágyik
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: nyomott hangulat, félhomály-illeszkedik a témához; érdemes fokozottan elgondolkozni a képeken,mert  sok a jelkép
• a színészek játéka, hitelesség: összetett jellemek bravúros megformálása jellemző
• a történet követhetősége: nehéz
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Adjunk-e még egy esélyt annak, aki rossz útra tévedt?- Ki számít bűnösnek és mi bűn?- A körülmények áldozata minden ember?

Függöny fel (1992)

vígjáték

 

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  a színházi jelenetek tagolják a filmet, mintegy körkörösen ismétlődő folyamatként önmagába tér újra és újra vissza, de minduntalan megújulva a cselekmény; helyzetkomikumokra épül
• a dialógusok minősége:  kitűnően megírt forgatókönyv jellemző, garantált a sok nevetés
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  színházi légkör jellemző, szarkasztikus-szórakoztató betekintést nyújt a kulisszák mögé
• a színészek játéka, hitelesség: nagyon hitelesek
• a történet követhetősége: problémát okozhat, amennyiben nem figyeli a néző a párbeszédeket eléggé
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Hogyan (ne) csináljunk színházat?:)

Amerika kedvencei  (2001)

vígjáték

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  átlagos
• a dialógusok minősége: remek forgatókönyv meglepő fordulatokkal , mulatságos
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  humorosan megjelenik  az  alighanem sok jelenetben realisztikusan bemutatott hírességek életmódja, problémáik karikírozva; felszínes világuk jellemzői: képmutatás, önzés, kétszínűség stb. Megint csak igyekeznek a filmkészítők „felnyitni a szemünket”annak az egyébként köztudott ténynek belátása érdekében, hogy a mozi világában semmi sem az, aminek látszik
• a színészek játéka, hitelesség: eredeti
• a történet követhetősége:  jól követhető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Érdemes-e irigyelni ezt a világot? – Van-e köze egyáltalán egy sztárnak a rajongóihoz?- Mivé tesz a túl sok pénz és annak hajhászása?

A párizsi diáklány (1988)

melodráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  átlagos
• a dialógusok minősége:  nagyrészt nem kiemelkedő, a befejező jelenet viszont erőteljes
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  finoman építik a főszereplőnő karaktere köré a romantikus történetet és a képeket, sikerül egyedi hangulatot kölcsönözni, Sophie Marceau és Vladimir Cosma megint jó választásnak  bizonyul a rendezőtől
• a színészek játéka, hitelesség: meggyőzőek
• a történet követhetősége: könnyű
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Mit és miért nevezünk szerelemnek? – Többek leszünk általa vagy sem? – A szerelmes ember mindenképp önző?  

Nosztalgia (1983)

Dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  nagyon lassú, nehézkes, célja a ráhangolódás a mély mondanivalókra
• a dialógusok minősége: a sötét képek a belső elmélyülést célozzák. A képkockák beszédessége ebben a filmben a szavakat szinte jelentéktelenné silányítja. Itt is, akárcsak az Andrej Rubljov-ban, a „bolond” jelképezi az igazit, a romlatlant. Ő mondja ki, a film vége felé a lényeget: „meg kell hallanunk a haszontalannak tűnő hangokat… .hol vagyok, amikor eltávolodom a valóságtól?”

Időszerűbb nem is lehetne ezekre a belső dolgokra felhívni a figyelmet, mint korunkban.

• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  Tarkovszkij mesterien emeli piedesztálra az életet, a múltat és a belőle táplálkozó jelent, annak minden kínjával együtt.

.Lételméleti elmélkedések jellemzőek. Régies, amolyan „nemes penész”-  hangulat uralkodik. Gyönyörű, művészi zsánerképek vannak , a szabadban pedig szinte érezzük a levegő nyirkosságát. Az időtlenség úgy itatja át ezt a filmet, mint a víz, az eső, mely annyiszor megjelenik. Metafora-képélmény az egész .Pl. az emlékezés tisztasága szembekerül a jelen bizonytalanságával, amikor a felkapcsolt villany vibrálva ég csak; vagy a kutya mint az ösztönök jelképe

• a színészek játéka, hitelesség: nagyszerű „tekintetek” vannak
• a történet követhetősége: nincs klasszikus értelemben vett történet, amennyi van, kusza, elég nehezen kivehető, de nem baj, ezt a filmet (és a hasonlókat) elsősorban érezni kell, lágyan „belesimulni”, mert az érzékelés szintjén kell, hogy megérintsen
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Mi a hit?  - Felülről irányítanak bennünket ? – Ha befelé figyelünk, az elég lehet a belső megnyugváshoz? –Egyáltalán: mi kell a lelki nyugalomhoz? – Fontos-e a csendet megtapasztalni? – Hogyan „dolgozzunk” magunkon , merre forduljunk?

A Kék Hold völgye (1937)

dráma

                                        

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: átlagos ritmusú
• a dialógusok minősége:  a legidősebb ember és az egyik utazó párbeszédei a legérdekesebbek, de maga a forgatókönyv elsősorban azért jó, mert ahogy próbálja bevonni a nézőt az „újvilágba” , úgy ébredünk rá  jelen világunk és társadalmunk problémás pontjaira.
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: a film igazi ereje talán ebben rejlik. Légies környezet segít elképzelni egy idilli, utópisztikus világot 
• a színészek játéka, hitelesség: átlagos
• a történet követhetősége:  jól követhető, érthető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Ha másképp élnénk, boldogok lennénk? – Ha más lenne az emberi természet, sokkal nagyobb távlatai lennének az emberi életnek?

Vörös és fekete (1954)

dráma

                                        

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: átlagos ritmusú
• a dialógusok minősége:  Stendhalban nem csalódunk, de fontos elmondani, hogy ami igazán lényeges, most is a sorok között húzódik meg. A főszereplőből,a  képmutató, feltörekvő ifjúból a filmben bemutatott lelki fejlődésfolyamat végén a legőszintébb és erkölcsiségét vállaló ember válik.
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: a korhangulatot sikerül megragadni, többre nem törekszik képileg a film. A vörös és a fekete szavakkal el lehetett volna „játszani”, mint sokrétű jelképpárral, de ez jórészt kimaradt. Azért így is következtethetünk bizonyos jelentéstartalmakra pl.  a tűz, a gyertya, az egyenruha és a papi reverenda színeiből.
• a színészek játéka, hitelesség: Gérard Philipe nagyszerű és hiteles, kiemelten érzékenyen formálja meg továbbá de Rénalné jellemét Danielle Darrieux. 
• a történet követhetősége:  könnyen követhető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Hányféle értelmezhetőség rejlik az erkölcs szóban? – Mi számít jellemhibának?  stb.

Eper és vér (1970)

dráma

                                        

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: átlagos ritmusú
• a dialógusok minősége:  figyelemreméltó
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés:  a film zenéje sodró lendületű és minden generációt könnyedén megérinthet. Maga a 60-as évek életérzése, az akkori fiatalság hittétele a szabadság, a béke és a gyermeki felelőtlenség boldogsága mellett visszaidéződik ebben a remek filmben. Nagyon szimpatikus, hogy nem foglal állást egyik oldal mellett sem az alkotás, nem ítélkezik, csupán bemutat, megpróbálja közelhozni a fiatal egyetemisták lázadó világát.
• a színészek játéka, hitelesség: remek színészi játék figyelhető meg
• a történet követhetősége:  közepes
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Miért nem lehetett békés módszerekkel megállítani ezeket a fiatalokat? – Valóban olyan veszélyesek voltak? –Hogyan fajulhattak annyira el az egyetemi diáklázadások? – Kik voltak ők és mit szerettek volna elérni?  

Mi történt Baby Jane-nel? (1962)

thriller/dráma

                                        

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  lassú ritmusú a lélektani mélységek átélése érdekében

a dialógusok minősége: magas szintű. Kissé hiányérzete támadhat viszont annak, aki a belső folyamatokat hűen értelmezni akarja, hiszen a két testvér addigi életébe nem nagyon enged betekintést a film. Homályos utalásokból kellene „összeraknunk”, hogy mi is történt tulajdonképp Baby Jane-nel. Ennek nyilván megvan a maga oka, miszerint a filmidő így is meglehetősen terjengős, több mint két óra. Emellett a rendező metsző társadalomkritikát is meg szeretett volna villantani.- megmutatni az elidegenedést, érzéketlenséget, illetve azt a kötelezőnek érzett távolságtartást pl. a  szomszédok részéről, amely a másik házban élők magánéletére vonatkozik.

• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: fekete-fehérben igazán hátborzongató ez a lélektani thriller. Nincs itt semmi álságosság, csak a kemény valóság. Színek nem kellenek, itt az arcokon van a hangsúly, a kifejezésen. Az első film volt, mely - a többivel ellentétben, - nem felnőttként sztárrá váló emberek meghasonlásával foglalkozott, hanem a gyerekekével. Sokkoló és szomorúan aktuális ma is a mondanivaló.
• a színészek játéka, hitelesség:  Bette Davis alakítása méltán hozott Oscar jelölést, Joan Crawforddal együtt remekelnek. Jutalomjáték.
• a történet követhetősége:  könnyű
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Mi történhet a gyerekként sztárolt, majd felnőttként elfeledett személyiséggel? – Milyen lelki torzulást okozhat ez?  - Miért teszi tönkre a korai ünneplés az ilyen embert? stb.

Kramer kontra Kramer (1979)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  normál ütemű
• a dialógusok minősége: igaz, nem a forgatókönyvtől olyan jó ez a film, azért nem rosszak a dialógusok sem
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: eszköztelensége miatt rendkívül hiteles a környezet, teljes „valóságélményt”teremt, családias hangulat alakul ki kezdettől, annak ellenére, hogy a család széthullik és voltaképp erről szólna a film, ha nem lenne sokkal fontosabb mondanivalója, hogy a „félcsalád” is adhat egész-érzetet a szeretet ereje által.
• a színészek játéka, hitelesség:  minden elismerésem Dustin Hoffmannak, (aki ezért az alakításáért Oscar-díjat nyert) és a  fiát játszó gyerekszínésznek, hihetetlenül természetes játékukra épül a film
• a történet követhetősége: könnyen követhető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -  Milyen nehézségekkel kell megküzdeni váláskor? – Milyen plusz gondot és szempontot jelent, ha van egy gyerekünk? – Mi történik ilyenkor egy gyermekkel? – Mennyire sérül a személyiség és meg lehet-e védeni?

Mechanikus narancs (1971)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  gyors ütemű
• a dialógusok minősége: nehezen érthető ok-okozati összefüggések jellemzőek, kommunikációs nehézségek; egy korunkban terjedő jelenséget mutat be a film, cél: a társadalom „ébredése”
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: a  képi hatáskeltést tekintve hideg színek keltenek  erős feszültséget;
•  végtelenül abszurd, brutális, kegyetlen, életidegen – ezek a szavak ugranak be az embernek elsőre ennek a különös filmnek megnézésekor. Mindez kétségbeesett figyelmeztetés, egy „óriási felkiáltójel” a rendező (S. Kubrick) részéről: mifelé is haladunk, fejlődünk…?

Úgy tűnik, szerinte ide vezet a túlzott liberalizmus és a megfelelő szocializáció hiánya. Viszont pár képkocka erejéig láthatjuk, hogy a főszereplő szereti a zenét. Érzi. Így aztán  különös módon felötlik a nézőben: ha mindezt a romboló energiát (egészséges emberként) építő tehetséggé „formálhatta” volna, mi lehetett volna belőle? A családi hátteret nem mutatja be a film,(emiatt még nehezebben érthető a mű), de a végső konklúzió természetesen oda vezet  el.

• a színészek játéka, hitelesség: a főszereplő játéka elég kifejező; az őrület megnyilvánulásai kemény idegrendszeri nyomást jelenthetnek a nézőnek, így részemről csak erős idegzetűeknek ajánlott!
• a történet követhetősége: nagyon nehéz
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Vajon miképpen lehetne normálissá „formálni” egy szélsőségesen abnormális, antiszociális egyént? - Egyáltalán lehet-e rossz emberből jó? – Kiknek a felelőssége az ilyen személy? – Van-e jövője, és ha igen, milyen, egy olyan társadalomnak, melynek ennyire torz lelkű tagjai is vannak? – Mit tehet a társadalom?

Camille Claudel (1988)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  normál ütemű
• a dialógusok minősége: az átlagosnál kissé magasabb
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: szép zene és remek színvilág – mi tagadás, a franciák ezt nagyon tudják: finom, festői - néhol lágy, máskor erősebb – barna, vörös és más színtónusok adják az áramló művészi kétségek és szenvedély színeit. Emellett az adott kor hangulata is sikeresen megjelenik.
• a színészek játéka, hitelesség: Isabelle Adjani és Gérard Depardieu egymást múlják felül. Elképesztően hitelesek, ami azért nagy szó, mert nem képzőművészek. Ennek ellenére képesek a film lényegét egy az egyben közvetíteni, mely utóbbi állítás nyílván a film készítőinek érdeme is. A film célja, hogy kidomborítsa, miben más az életfelfogása, a látásmódja egy átlagos embernek és egy művésznek. A szerelmi vívódás valójában ennek a nemes célnak csak eszköze lehet. Ahogy megérintik az anyagot, lehetőségünk adódik kicsit megérezni azt a belső késztetést, állandóan vibráló nyugtalanságot, mely folyamatos alkotásra sarkallja a művészeket.
• a történet követhetősége: könnyen követhető
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Miért és mitől emelkedik magasabb szintre egy alkotás? – Miért  kell alkotni, honnan a késztetés és ez mire jó?
• Miért kell a művészet ? (fogyasztásorientált korunkban nagyon fontos kérdés!)

Három nő (1977)

dráma

• a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  normál ütemű, néha  lassabb mélabús, baljós zene tagolja/bontja meg a cselekményt - erős társadalomkritika bontakozik ki belőle
• a dialógusok minősége: egyszerű - átlagos, de figyelni kell, mert meg kell érteni, ki kell érezni a fenti kritikát
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: a zene már-már idegesítő lehet, ugyanis célja  diszharmónia keltése – a hangulat nyomasztó, a főszereplők - hétköznapi emberek „hétköznapi” tragédiája jelenik meg, rengeteg kérdés fogalmazódhat meg a nézőben, Altman, a rendező nem akar semmit a  „szánkba rágni”, mindenki maga döntheti el, mit lát bele festményes-vizes szimbólumaiba – annyi bizonyos, hogy erősen ösztönlényként akarja megjeleníteni az embert, aki folyton megbántja társát, s így az elmagányosodás szükségképpen bekövetkezik. A kérdés az, kinek mikor kell átélnie, életének mely fejezetében.
•       a színészek játéka, hitelesség: Shelley Duvall, Sissy Spacek „belső” és „külső”        játéka egyaránt mélyen megérint
• a történet követhetősége: annyira „in medias res” csöppenünk bele főszereplőink életébe, hogy kissé nehezen követhető lehet – keveset tudunk róluk, ezért jobbára csak találgatjuk az ok-okozati összefüggéseket
• milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Mennyire játszik szerepet életünkben a környezeti hatás, a szülők, a társadalmi nyomás, a stressz ?  - Kinek köszönhetjük a belső ürességet, a magányt?  - Mennyit nyomnak  a latban az ösztönök?

A gyönyörű Zöld (1996)

  vígjáték

•  a cselekmény kibontásának üteme, ritmus:  normál ütemű, lineáris vonalú történetvezetés jellemző
• a dialógusok minősége:  első osztályú forgatókönyv jellemzi, ha nem is tökéletesen kidolgozott a történet, a LÉNYEGet mindenki számára megvilágítja – pl. „Apa megőrült (…) azt mondta, mostantól beszélgetni fogunk!”
• képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: nagyon komoly egyetemes problémákat feszeget a film, már kezdettől fogva tartja a figyelmünket, elsősorban a meghökkentő párbeszédekkel. Főleg a film első egy órájában érdekes, ahogy fokozatosan  kibomlik a meglehetősen összetett mondanivaló, amely manapság már közhelynek számít (ne a pénzt kergesd, törődj a családdal, ne szemetelj stb.),mégis újfent fel/megráz minket az elfolyó hétköznapok monotonitásából/ban. A képek hatásosak és mélyen megérintenek. Tényleg ilyesmi is lehetne?- gondoljuk. Persze jó adag optimizmus és utópia is keveredik ebbe, amit a vége felé már kissé túlzásba vitt humor sem tud elrontani ebben a filmben.
•    a színészek játéka, hitelesség :  csupa öröm látni, milyen nagyszerű teljesítmény ez a részükről - pontosan érzik a feladat súlyát…
•  a történet követhetősége: könnyen követhető
•  milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  -   Mit jelent igazán örülni, hogyan lehetnénk boldogok?- Élhetnénk-e teljes életet, ha minden másképp lenne a Földön? – Azt, hogy kell változtatnunk az életünkön, tudjuk, de hogyan és mikor? Stb…

A megvetés (1963)

dráma

•  a cselekmény kibontásának üteme, ritmus: lassú, ez megtévesztő lehet, a türelmetlenebb nézők nem fogják bírni. Ám aki odafigyel, rájön, hogy itt minden a lélekről szól, belső világokról – külső történésekben 
• a dialógusok minősége:  a film regényt ültet át filmre, költői lelkületű nézők számára lehengerlően izgalmas, ahogy a görög mitológia átszövi ezt az olyannyira modern szerelmi forgatókönyvet.

Régi és új –  ebben rengeteg lehetőség rejlik. Jean - Luc Godard, a filmszakmában kiválóságáról híres rendező pedig élvezettel emeli ki ezt a kettőséget, látszólagos ellentétet szobrokkal, tárgyakkal, színekkel. Egyre több kérdés, gondolatfoszlány fogalmazódik meg a nézőben, melyet próbál összerakosgatni, mint egy puzzlet…

•  képi megjelenítés, atmoszféra-teremtés: A színekre külön gondot fordított Godard, remekül eltűnődhetünk a tónusok jelentésén. Ez  a film egy ínyencség ebből a szempontból. Persze, ez némi alapfokú színelméleti tudást is feltételez, amely önmagában jól mutatja, hogy ez egy merőben intellektuális film. Téglavörös, okkersárga, és azok a rejtélyes kékesszürkék… Ebben az egyébként gyakran homogén, letisztult környezetben a rendező szemünk előtt úsztatja el a kételyt, amelynek megjelenése különös folyamatokat indít el két ember lelkében.

Georges Delerue filmzenéje pedig csordultig érzelmekkel itatja át az amúgy szikárnak sejthető alkotást, képeket. Néha azért a kevesebb több lenne, mert időnként elnyomja a színészek beszédét is.

•  a színészek játéka, hitelesség: Brigitte Bardot-nak alkalma nyílik megmutatni mélyebb színészi képességeit, és nem is csinálja rosszul. Michel Piccoli ügyes természetességgel hozza figurája alkati korlátoltságát. A tekintetek kiemelkedően beszédesek.
•  a történet követhetősége:  követhető, annak, aki bírja a lassú történetvezetést és a kemény szellemi megpróbáltatást. Végig nagyon figyelni kell, ha meg akarjuk érteni, és még akkor sem biztos, hogy mindent sikerül kiolvasnunk (egyáltalán…mi a minden?). Érdemes érzelmileg ráhangolódni, a zene ehhez kiváló „segítőtárs.” Ha nem értettük meg, ne adjuk fel, majd később újra meg lehet nézni.Ez nem az az„egyszernézős”fajta.
•  milyen fontosabb kérdés(ek)re keres választ pl.:  - Mitől múlhat el egyik napról a másikra egy szerelem? - Ami az egyiknek apróság, lehet, hogy a másiknak főbűn? 

         - És hogy lehet, hogy nem vesszük észre, hogy ha  már azelőtt is talán rossz volt? – Mikortól lesz rossz egy kapcsolat és miért?  Stb…

Ha tetszett az írásom, kérlek, olvasd el a többi blogbejegyzésemet is:

http://filmeknagyjai.reblog.hu/a-maszkok-hatalma-es-a-vagyak-ive

http://filmeknagyjai.reblog.hu/mas-allapotbanavagy-a-tarsadalom-szamkivetettjei

http://filmeknagyjai.reblog.hu/marilyn-az-entellektuell